Műhely

Számomra az ékszerkészítés jóval több egy mesterségnél. Alkotói nyelv, amelyben a kézművesség iránti szeretetem és az ősi technikák iránti tiszteletem találkozik. Minden elkészült darab egy történetet hordoz, egy gondolatot, egy emléket vagy egy szimbólumot, amely túlmutat önmagán.

Munkám során különösen vonzanak azok az eljárások, amelyek évszázadokon át formálták az ötvösmesterséget. Ezért készítek szívesen pecsétgyűrűket, és ezért fordítok nagy figyelmet a kézi vésés elsajátítására is. Ezek a régi technikák nem pusztán mesterségbeli tudást jelentenek számomra, hanem kapcsolatot azokkal a mesterekkel, akik előttünk ugyanazokat a szerszámokat fogták a kezükbe, és ugyanazt az anyagot formálták.

Alkotás közben gyakran nyúlok vissza archaikus ötvöstechnikákhoz, mert hiszem, hogy ezek a módszerek olyan mélységet és hitelességet kölcsönöznek az ékszereknek, amelyet a modern technológia önmagában nem képes megteremteni. Közelebb visznek az anyag valódi természetéhez, és lehetőséget adnak arra, hogy minden munkába belefoglaljak valamit a múlt örökségéből. Számomra ezek a régi eljárások hidat képeznek múlt és jelen között: a hagyomány tovább él bennük, miközben kortárs formát ölt.

A kézműves alkotás folyamata áll a legközelebb hozzám. Annak tudata, hogy minden egyes darab a saját kezem munkája, különös jelentőséget ad az elkészült ékszernek. A formálás, az öntés, a reszelés, a kézi vésés, az oxidálás és a drágakövek foglalása mind ugyanazt a célt szolgálja: olyan tárgy szülessen, amely örömet ad viselőjének, és értékként akár generációkon át fennmaradhat.

Az oxidált ezüst, a nyers kövek és a természetes felületek számomra azt üzenik, hogy az anyag önmagában is szépséget hordoz. Minden elkészült ékszer egy apró darabja a múltnak, amely új életre kel a jelenben. Ez a szemlélet teszi lehetővé, hogy időtálló, egyedi alkotásokat hozzak létre, amelyek egyszerre tisztelik a hagyományt és szólítják meg a mai embert.